Dr. Jeszenszky Ferenc: Mi az intelingua?

 

Egyszerre nyelvközi nyelv és modern latin!

 

Az emberiség a határok nélküli világ felé halad. Gondoljunk az Egyesült Nemzetekre és az Európai Unióra. Azonban ebben az új világban a nemzetek közötti kommunikáció igen nehézkes, hiszen a politikai és gazdasági határok eltűnése nem jelenti a földön beszélt 2 800 nyelv és 8 000 dialektus közötti határok eltűnését. Ezeknek az eltűnését senki sem akarja, sőt mindnyájan a nyelvi sokszínűség fennmaradását szeretnénk.

A nyelvi Bábel a nemzetközi kapcsolatokban előbb-utóbb egy közös közvetítő nyelvnek az elfogadását fogja kikényszeríteni, miközben a nemzeti nyelvek és dialektusok tovább fognak virágozni. Sokak szerint ez a közös nyelv már létezik, mégpedig az angol formájában. Csakhogy az angolnak mint nemzetközi nyelvnek a szerepe sok szempontból vitatható. Európában sokan nosztalgiával gondolnak arra az időre, amikor a kontinens közös nyelve a latin volt, és szeretnék visszaállítani ennek a gyönyörű nyelvnek a régi szerepét. Sajnos azonban a latin már a 18. században alkalmatlannak bizonyult a nemzetközi összekötő nyelv szerepére, és ez a helyzet azóta sem változott meg.

De a latin örökség mégsem tűnt el. A 20. század első felében egy európai és amerikai nyelvészekből álló csoport, az International Auxiliary Language Association (Nemzetközi Segédnyelv Egyesület) a nemzetközi segédnyelv-tervezetek alapos elemzése után arra a következtetésre jutott, hogy a latin szókincs minden európai nyelv közös öröksége, és a görög eredetű tudományos terminológiával együtt a modern globális technikai civilizáció kommunikációjának általános hordozója.

Ezt a szókincset gyűjtötték össze a 27 000 nemzetközi szót tartalmazó Interlingua-English Dictionarybe (Interlingua-angol szótár). Hogy ez a gazdag szókincs koherens nyelvként használható legyen, kialakítottak egy egyszerű nyelvtant, amelyet az Interlingua Grammar (Interlingua nyelvtan) című kiadványban tettek közzé. Az így létrejött nyelvet interlinguának, vagyis nyelvközi nyelvnek nevezték el. Az interlingua két alapműve 1951-ben jelent meg.

A szótár elkészítésének módszere az volt, hogy kiválasztottak hat úgynevezett forrásnyelvet. Ezek a következők voltak: angol, francia, spanyol/portugál, német és orosz. A szótárba azokat a szavakat vették fel (mégpedig egységesített alakban), amelyek e hat nyelv közül legalább három nyelv szókincséhez tartoznak. A nyelvtant lényegében a forrásnyelvek közös elemei határozták meg. Alapvető elve, hogy a nyelvtan az a legegyszerűbb nyelvtan legyen, amely lehetővé teszi a szókincs koherens nyelvként való használatát. (Ez azt jelenti, hogy ki vannak zárva a forrásnyelvek sajátosságai és különleges formái, tehát nincsenek nyelvtani nemek, nincs főnévragozás, és nincs rendhagyó igeragozás.)

Ennek az eljárásnak a következtében az interlingua egyrészt az európai nyelvek nyelvközi nyelve, másrészt viszont a latin nyelv modern változatának is tekinthető, amely megőrizte a latin valamennyi előnyös vonását, de kiküszöbölte annak hátrányos vonásait.

 

Mi az interlingua haszna?

 

  1. Mivel nincsenek egyedi sajátosságai, tanulása közben csak egy idegen nyelv lényegi elemeit kell megtanulnunk, kiváló eszköz ahhoz, hogy segítségével megtanuljunk idegen nyelvet tanulni.
  2. Mivel a latin eredetű szavak leginkább a neolatin nyelvekben maradtak fenn, kulcsot ad valamennyi neolatin nyelvhez (olasz, spanyol, francia stb.) — sőt még az angolhoz is.
  3. Közelebb hozza a latint, hozzásegít ahhoz, hogy megértsük a gyakran használt latin szavakat.
  4. Mivel anyanyelvünk tele van nyelvközi szavakkal, anyanyelvi műveltségünket is emeli.
  5. Nagyon jó használható nemzetközi összekötő nyelvként.

 

Fontos tudnivalók

 

Az interlingua nemzetközi terjesztésével az Union Mundial pro Interlingua (Interlingua Világszövetség, rövidítve UMI) foglalkozik.

Ennek magyarországi képviselője Dr. Jeszenszky Ferenc volt. Sajnos az ő halála óta nincs hivatalos magyar közvetítője a nyelvnek.

További információk és segédanyagok a nyelv tanulásához: