A latin ÁBÉCÉ 26 alapbetűje használatos. Nincsenek ékezetek és egyéb jelek, amelyek a hangsúlyt, illetve a kiejtés további sajátosságait jelölnék.
A kiejtés újlatin jellegű. Az egyes hangoknak a rájuk jellemző határokon belül eltérő hangértéke lehet. A kiejtést befolyásolhatják a környező hangok, de a beszélő saját anyanyelvi szokásai is. Például az u betű ejthető úgy, mint a magyar rövid u vagy a hosszú ú, de ejthető nyíltabban is az angol plural szóban lévőhöz hasonlatosan, azonban nem ejthető ü-nek (mint a francia lune-ben) vagy olyan á-szerű hangnak, mint az angol stutter szóban.
Bár e szabály a magyaroknak nem okoz gondot, de meg kell említeni, hogy minden magánhangzó tisztán ejtendő még akkor is, ha hangsúlytalan. Ez fokozottan érvényes a szóvégi e-kre is, amelyet több nyelv beszélői is hajlamosak lennének elmosódottan ejteni.
A b, d, f, g, k, l, m, n, p, r, v és z betűk kiejtése megfelel a normál magyar kiejtésnek. A többire az alábbi szabályok érvényesek*:
RENDHAGYÓ KIEJTÉSŰ SZAVAK (képzett formáik is megtartják az alapszó kiejtését!):
A KETTŐSHANGZÓK ejtésekor a magánhangzók eredeti hangszíne megmarad, csak az i és u elem ejtendő egész röviden. Az ai tehát kb. úgy ejtendő, mint az ajtó szó eleje, az au pedig, mint az augusztusé. A hangsúlyos e és i nem alkotnak kettőshangzót a követő a, e, o magánhangzókkal, hanem külön szótagba esnek; pl. mie, io, spondeo, via, bastardia. A hangsúlytalan i és u magánhangzó előtt nagyon megrövidül, félhangzóvá válik; pl. Bulgaria, filatorio, persuader.
A hosszú mássalhangzók röviden ejtendők. E megállapítás mögöttes tartalma az, hogy az interlinguában nem létezik a rövid és a hosszú mássalhangzók szembenállása. Emiatt azok, akiknek az anyanyelvében léteznek gemináták (pl. magyarok, olaszok) a félreértés veszélye nélkül ejthetik az interlinguában is hosszan a hosszan írt mássalhangzókat. A kettőzött ss mindig zöngétlen sz-nek ejtendő, sosem lehet belőle zöngés z. A k és g betűk előtti n a magyarhoz hasonlóan a szájpadlás hátsó részén ejtendő. Fontos: A kettőzött cc mássalhangzó a szó végén egyszerű c-nek írandó (siccar, de sic).
Egyes szavaknak a fentiektől eltérő, szabálytalan kiejtése lehet, ami az interlingua szótárban interlingua szerinti fonetikus írásmóddal meg van adva. Így a ch betűkapcsolat gyakran s-nek olvasandó, melyet a szótár sh-val jelöl; pl. choc (sh-). A gi betűkapcsolat viszont nemritkán zs értékű, melyet j jelöl; pl. avantagiose (-ajo-). Ugyanilyen ejtése lehet az egyszerű g-nek az -*age végződésben; pl. avantage (-aje).
A szóképzéskor történő helyesírási változásokról a 137. § tájékoztat.
A nem “honosított” JÖVEVÉNYSZAVAK, vagyis az interlinguában idegen, illetve alkalmilag kölcsönzött szavak megtartják eredeti helyesírásukat. Ezeket az interlingua szótár a forrásnyelvük feltüntetésével jelöli meg. Az ékezetek és mellékjelek azonban ezeknél a szavaknál is elmaradnak, ha az ilyen egyszerűbb helyesírás tükrözi az eredeti ejtést; pl. defaite a francia défaite ‘megfutamodás’, de kümmel ‘kömény(mag)’ mint a németben.
A HANGSÚLY főszabályként az utolsó mássalhangzót megelőző magánhangzóra esik. A többes szám jele a hangsúly helyét nem változtatja meg. Hátulról a harmadik szótagra esik azonban a hangsúly azon mellékneveknél és főneveknél, melyek -le, -ne, -re végűek, és ezeket a végződéseket magánhangzók előzik meg; pl. fragile, ordine, tempore, de: hygiene, miserere (szabályosan, utolsó előtti szótagon). Szintén hátulról a harmadik szótag hangsúlyos a -cipite, -licite, -posite, -merite végződésű szavaknál; pl. bicipite, illicite, composite. Az -ic, -ica, -ico, -ide, -ida, -ido, -ime, -ima, -imo, -ule, -ula, -ulo és -uple, valamint a görög eredetű -ade és -grade végű szavaknál a végződés előtti szótag hangsúlyos; pl. energic, clinica, publico, rapide, consolida, frigido, proxime, victima, maximo, ridicule, formula, articulo, quadruple, decade, myriade, nomade, le Orcades, centigrade, retrograde, de a -cida végződés szabályos hangsúlyozású; pl. fratricida. Az -ific és -ifico toldalékok az első i-jükön hangsúlyozottak. A latin és görög eredetű, -m és -s mássalhangzóra végződő szavak is az utolsó előtti szótagjukon hangsúlyosak; pl. album, etiam, idem, nunquam, radium, bronchitis, minus, pathos, prognosis, satis.
A főszabálytól eltérő hangsúlyozású szavaknál a hangsúly az interlingua szótár kiejtési részében éles ékezettel jelölve lett; pl. pianissimo (-íssimo). Ezen eltérések jelentős része további segédszabályok bevezetésével szabályossá tehető. Például: az -iac, -iaca, -iaco, -issim-, -esim-, -ifer- és -olog- képzők az első magánhangzója hangsúlyos. Az -ia és -*eria toldalékok – amennyiben az angolban -y-ra, ill. -ery-ra végződnének – az i-n hangsúlyozódnak, stb.
N. B. Az első szótag hangsúlyos azon szavak esetén, melyekben nincs egyáltalán mássalhangzó, vagy az utolsó mássalhangzó előtt nem áll magánhangzó; pl. io, via, ill. bizonyos jelen idejű alakok, mint strue, crea. Azonban a construe, procrea stb., illetve a diminue, substitue stb. alakok a főszabályt követik, és az utolsó mássalhangzót megelőző magánhangzójuk hangsúlyos.
RENDHAGYÓ HANGSÚLYOZÁSÚ SZAVAK:
A hangsúlyozási szabályok fontosságát nem kell eltúlozni. Egy más nyelvből egyébként ismerős szó szokatlan hangsúlyának elsajátítása gyakran túlzott igénynek tűnhet. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az interlingua szavak véletlenszerűen hangsúlyozhatók, csak annyit, hogy az olyan szavak, mint a kilometro, nemzetközileg még felismerhetők maradnak attól, hogy egyes beszélők az anyanyelvük hatása alatt az utolsó előtti, mások pedig az azt megelőző szótagot ejtik hangsúlyosan.
Mivel a vázolt hangsúlyszabályok jelentősen eltérnek a magyarétól, ezért a magyar beszélőknek valószínűleg törekedniük kell a pontos hangsúlyozásra és a saját anyanyelvük hatásának kiküszöbölésére.
Az anyanyelvi megszokások megjelenése megengedhető a HANGLEJTÉS, a MAGÁNHANGZÓK HANGHOSSZÚSÁGA területén, illetve egyéb hasonló vonások tekintetében. Ajánlott azonban, hogy a hangsúlytalan szóvégi és szóeleji magánhangzók, amennyiben nem esik közéjük beszédszünet, úgy ejtődjenek, mintha egy szóban helyezkednének el; pl. le alte Ural szótagolva le-ál-teu-rál (az ékezet itt a hangsúlyt jelöli).
Az ELVÁLASZTÁS a kiejtésen alapul. A két magánhangzó közt álló egyedüli mássalhangzók, az x kivételével, a következő szótagba esnek. A több mássalhangzóból álló hangcsoport elválasztódik, de az l és az r mindig a közvetlenül megelőző b, c, ch, d, f, g, p, ph, t, th, ill. v betűkkel egy szótagba kerül. A qu, gu, su betűkapcsolatok egy mássalhangzóként viselkednek.
A NAGY KEZDŐBETŰK használatának egyik alapszabálya, hogy a magyarhoz hasonlóan csak maguk a tulajdonnevek írandók nagy kezdőbetűvel, a belőlük képzett szavak – pl. népnevek – nem.
In Francia le franceses parla francese ab le initio de lor vita
'Franciaországban a franciák életük kezdetétől franciául beszélnek'
Le piscatores del Mar Morte cape haringos salate
'A Holt-tenger halászai sózott heringet fognak'
Le ver stilo shakespearean se trova solmente in Shakespeare
'Az igazi shakespeare-i stílus csak Shakespeare-nél található meg'
A vallási fogalmak, ünnepnapok, mozgalmak, korok, tanok stb. elnevezései az interlinguában – a magyartól eltérően – tulajdonneveknek és közneveknek is tekinthetők, így a kívánt értelmezés függvényében nagy vagy kis kezdőbetűvel is írhatók.
Le romanticismo de Hollywood es subinde insipide
'Hollywood romanticizmusa gyakran sekélyes'
Le philosophia del Romanticismo cerca le reunion de scientia e religion
'A romanticizmus filozófiája a tudomány és a vallás egyesülését keresi'
* A specifikáció megenged ejtésvariánsokat, de lehetőség szerint ne éljünk velük. Ezek célja inkább az, hogy felismerjük mások anyanyelv befolyásolta ejtésmódját.
Az eredeti interlingva nyelvtannal kapcsolatban Ado Hall-nak, a magyar változattal kapcsolatban pedig nekem lehet levelet küldeni.